Szilánk; Q 5984

VERA / visszafekteti / : Megsebesült, nem szabad felkelnie. Kérem, maradjon nyugodtan. ISTVÁN t értesíteni kell a parancsnokságot. Az egységet gyiirübe fogták a ' ehrmacht-caapatok•'/ újra fel akar kelni / t Mennem kell... reggel... most nem mernek, félnek az érdétől, de amint klvirrad, lemészárolják őket / visszaesik / : Megölik Őket mindi /kiabál / : Bajtársak, segítség ! VERA í én tudom, hol van a parancsnokság! ISTVÁM í Honnan tudná? ... Nem érti, megölik őket, mind ! /Verába kapaszkodik / s Ne hagyja ! Nem szabad hagynia ! Érti? / összecsuklik / VERA i Mennem kell, anyám ! MÁRIA / sirva, szótlanul hallgatja István kínlódását / » Hová indulsz? VERA /leakasztja a szegről ködaönét, a vállára veti / MÁRIA г Éjnek idején? VERA I Érteaite® áBcet, küldjenek segitséget a völgybe! MÁ

RIA /kétségbeesve / : De hallottad te is! A pap félreverte a harangot. Segitséget kér. Ezt ők is tudják. VERA * Tudják, de fent vannak a hegycsúcson, még az is lehet, hogy nem hallották meg. Mennem kell! MÁRIA í Megölnek ! Mindenütt ott vannak a tábori csendőrök. A mieink már reggel megmondták t a faluból senki ne keresse őket. VERA t Mennem kell, anyám. Viseld gondját ! /kiszalad / MÁRIA / tanácstalanul néz utána, majd zokogni kezd / : Ne hagyj Étt, Vera ! lvették tőlem az apádat, halálra verték... most téged veszitselek el ? Jaj, istenem ! Megyek én is,