Kettéhasítva; Q 5979

- IX Krisztina Hem. Az nem nyugtatna meg. e a semminél az ia több volna, ha ugy volna is» Prof Krisztina Prof Szomorú, hogy két ember egymás személyét méregeti és alkuszik ogyiaáséét. És, hogy eg

y ilyen alkutól emberéletek függenek. De nem igy van, nem igy van. Ez öncsalás. És nincs alku. Én csak azt kérem, hogy engedd el önmagad ós szeress ugy , ahogy augusztusban szerettei! Mert altkor te mélyen, emberien, melegen ós önfeláldozóan szerettél. Éa nem változtál meg, nem, mert most is az a kedves szenvedélyes barátság sugárzik belőled, amibe ón szerelmes voltam. Vak ós tehetetlen vád volt részemről, hogy szárai tónak és érzéketlennek mondtalak. /Акк asztalra könyököl. Homlokát két tenyerébe hajtja./ Ha mont pihenó képen becsukom a szememet ós nincs családi felelősség, meg társadalmi erkölcs, nagyon jólesik hallgatni a hangodat. II. Felvonás. Szegediéit lakása. Irén ágyban fekszik, A professzor részegen támolyog haza. Beidönt egy széket, kjjel 1 óra van. Irén Mi az János? Hol voltál? * » « * Prof. Hol... Hol... hol volt, hol nem volt ... Ii'ón Úristen! Részeg vagy! /Kilép az ágyból, megrázza a férjét/ János, noha nem ittál! 0 * * * * Prof Holnap ... szabadnapos leszek... Irén És erre iszol? Prof Erre nem iszom. Hagyjál bókében ... Aludj. Наш* vagyok éhes. /Énekel/ Hej... de a világ nem az enyém... « »• Irén Szörnyű alak vagy... Prof Szörnyű.• • alak vagyok. /Megfogja a kisasztalt, amelyen poharak, könyvek, gyümölcsök, cigaretta volt, ós összes tartalmaval együtt felforditja ós lábaival felfelé, szép nyugodtan leteszi/ ЯКа.. ez megvolna ... hogy ... valami... jócselekedettel végezzük ... a mai napot. Hej... hej... hej... Irén Jánosi vit művelsz! az isfcénért! Légy eszeden. / íegfogja a professzor vállát/ Gyerünk lefeküdni. Őrület.