Kettéhasítva; Q 5979

- 5o ­Prof Te agresszor! /Megindul az ágy felé/ énekel/ Csak egy kis emlék... /Ledől az ágyra/ Irén Lerángatja férje ruháit, majd betakarja. Ezután összeszedi a férje által leszórt holmikat és ôsozeseçri a törött üveg­darabokat. № asztalt helyére állitja. ütana lefekszik és eloltja a falilámpát. A szoba elsötétedik. Világosodás Ismét Szegediéibe lakása. Éjfél van, Irén az asztalnál ül és olvas. Majd idegesen járkálni kezd. Kívülről ceapkodás, léptek zaja. Az ajtó kivágódik, dülön­gélve megjelenik üzegedi professzor. Kezében egy ruhafo­;ast tart. Megáll az ajtóban, tétován körülnéz. Prof /Felemelt karral szaval/ "Nagyságos (ír, az ön atyja Kecskemóton csizmadia, Jobb lett volna önnek is e Mesterséget folytatnia" /Beljebb akar lépni, de lába megakad a ruhaíogaa aljában és a fogassal együtt elvágódik./ Irén Ez már sok! /Durván ráncigálja a professzort/ Nem szé­gyenled magad? Komoly orvosprofesszor létedre. Miféle tár­sasagba kerültél? Prof Viktorral sakkoztam, őtőle... tanultam ezt az indulót, Irén Viktor nem iszik. Prof Nem is eszik, nem is alszik, nem ia ... nőzik, nem is dol­gozik. Csak ... sakkozik... Irón Istenem /Sóhajt. Sir/ Prof Ne imádkozzI /Feltápászkodik, belerúg a fogasba/ Na moot imádkozhatsz... felkeltem. Kidőlt... ez a villanypózna... /Mógggyszer belerúg a földön fekvő ruhafogasba/ Adj hálát az Istennek, hogy... megmenekültem. Irén Én ezt nem birom tovább. Aljas disznó. Már harmadszor jössz haza éjfél utan tökrészegen. Ennek vége lesz! Gyerünk /az ágy felé tuszkolja a férjét/ a • a * . Prof Ne nyúlj hozzám!... Ne bánts!... Nem hagyom... magam... leigázni! /Felemeli a fogast a földről ós kihajítja a má­sik szobába. Hatalmas csörömpölés. A szinapd elsötétedik/ Irón /А sötétből/ Úristen! A vitrin!

Next

/
Oldalképek
Tartalom