A tizennyolcasok; Q 5970

Kata: Jaj! Zoll: Mést is megijedtél? Kata: Nem... Csak kissé váratlanul ért. Zoli: Szóval., /háta mögül egy csokor nefelejtset vesz elő/ Gratulálni szeretnék a névnapod alkalmából, Kata! Kata: Tessék? Zoli: Hát nem ma van a névnapod? április 3o-a Katalin... i * Kata: /nevet/ Jaj, Zolikám, én novemberben ünnepelem. De azért kösz, nagyon kedves vagy. A nefelejtset pedig elteszem.... emlékbe. Zoli: Én jól felsültem... Persze, most kinevetsz Kata! Kata: Ne butáskodj. Várj, egy kis fájdalomdíj! /visszacsókolja/ Zoli: így nem jó /összeölelkeznek, csók. Aztán a lány kifut, a fiu utánanéz/ /Szin elsötétedik. Amikor ismét kigyúlnak a lámpák, a szinpadon vitatkozó fiatalokat látunk./ A berendezés csupán néhány szék, vannak akik állnak, néhányan lovaglóülésben, vagy feltérdelve. Háttérben óriási Max Ernst képj a "Szendergés után"./ Vezér: És nektek tetszett az a Mmx Ernst kép, a "Szendergés után"? Szerintem állati jó volt! Pegig ez már 1958-ban keletkezett! És a dadaisták, akik olyan érthetetlen képeket festettek, előbb éltek. Vagyis ez azt jelenti, hogy a századeleji francia festők, akik jobban hasonlitanak a modern Picassóhoz, mint a mostaniak, sokkal nehezebben érthetők. Legalábbis számomra... I.fiu: Áh, ezen éjfélig is el lehetne vitázni! Fiuhang: Minek?... Kata: Tudjátok, miért jöttek létre ezek a majdnem érthetetlen irányzatok? Mert maguk az alkotók is zsákutcába jutottak. Szerintem már nem tudtak semmi olyat, amit előttük meg ne csinált volna valaki de mindenáron ujat akartak. És ezek a kinövései a művészetek lassan irányadóvá váltak.