A nagy regény; Q 5957

- 52 kot felfüggeszteni ? Radnay: bédidő ? De hiszen most reggeliztem. Tibor: Igen, Aw.ost tetszett reggelizni, mert hajnalig kártyázni tetszett, de mi már ebédelnénk, iissaladt az idő. Radnay: /felkel és közelebb jön Tiborhoz / H@a hívhatnánk meg őket is ? Tibor: Ennyi embert ? Mit adjunk nekik ? Hem úgy van manapság, Hem megy. Érzem, kezdek ideges lenni. Ilona: Tiborkam, Türtőztesd magad. TTóbálq egy kicsit túltenni magad a régi el ípzelóseken. Ez a kis felfordulás ég nem a világ vége. Nincs egy csepp humorérzéked ? Tibor: Nincs. Ha a konyhában keli ebédelnem, fél lábon állva, elhagy a humorérzékem. Rem olyan időket élünk, hogy dolgozó emberek napirendjót med induntalan felforgassak. Ti itthon vagytok e ész nap, de én dolgozom. Radnay: i intha csak szegény feleségemet hallanom. Ugyanaz a komor hangvétel. Tibor : Apuka nagyon téved, ha ugy képzeli, hogy apai jogon korlátlanul uralkodhatik a csalódom felett. Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mint iró, területenkívüliséget élvez és a társadalom ma is Inézi a bohém allűröket. valér: Mi az, hogy elnézi. Jobban, mint valaha. Tibor: Á tisztességes emberek elitélik. Itt ma dolgozni kell keményen, és ha valaki valamilyen okból kiváltságokat élvez, a jó példával is elől keli járnia, Minél exponáltabb valaki, annál szerényebbnek keli lennie. %gszüntek a pletykarovatok, nincsenek többé botrányok és én nem engedem, hogy éppen а mi hazunk keveredjék rossz hirbe. Éppen elég bajom volt apuka állítólagos barátaival, a sok vén kofával, mig sikerült megcáfolnom őket és bebizonyítottam, hogy apuka nemcsak jó iró volt, hanem becsületes ember is, példamutató, szorgalmas, hazaszerető, haladó gondolkozású, humanista, gondos atya és hü férj, me bizható barát, éles sse-