A nagy regény; Q 5957

- 53 írni szerkesztő, a fiatal tehetségek patrónusa, olyan ember, akit pédaként lehet az ifjúság elé állítani. Ezt az erkölcsi tőkét nem engedem eltékozolni. Ha apuka dolgozni jött vissza, tessék, dolgozzék.benki sem akadályozza. Aki ma dolgozik, annak minden sikerül. Apuka most az érdeklődés középpontjában áll, nem járathatja le magát. Radnay« Óh Istenem ! Végre egészen otthon érzem magam, Szegény anyád mindig azt kérte számon rajtam, amit te végül bebizonyítottál. Hát nem mindegy, hogyan éltem, ha végül is példaképül állítanak az ifjúság elé ? Én valóban olyan szerettem volna lenni, amilyennek jellemeztél, pontos, haladó, huraanista, hü férj, az árvák atyja, és a müveimben ilyen is voltam,ilyen eszményeket is hirdettem, de meggyőződésem, hogy ennél én több voltam, ha a botfülüek nem is hallják, mert én ember voltam. Ember voltam, szak gyengeségekkel, és gyengeségig a kor gyengeségei voltak. Légy türelmes. Hajd ha újra írni kezdek, helyrebillen az egyensúly az esendő ember é.~ a művész között, a te szerencsétlensége^ mint szegény feleségemé, hogy az embert kaptátok belőlem és nem az irodalmat. Ilona: Látod, Tibor. Légy elnézőbb apukával. Tibori Te is ellenem fordulsz. Apuka a százesztendős trükk jeivel levett a lábadról. Egy rózsacsokor, egy szertartásos kézcsók, néhány bók az arcszinedről és kész vagy a nyakába ugrani. Azt meg sem látod, hogy felfordította az életünket, megbolondította a gyerekeinket, elkártyázta a megtakarított pénzünket. Még őt pártolod, mikor nekem a konyhában kell ebédelnem. Ilona: Inkább tanulnál édesapádtól, megtanulhatnád, hogyd-w kell az asszonyokkal szemben viselkedni. Tibor: Eh ! Lennél csak a felesége, majd megtudnád. %dnay: Nem ekszkuzáini akarom magam, de még nem fejeztük be ezt a csodálatos családi csevegést. Jaj ! /Fejéhez kap. Tibor és Valér odaugranak, leültetik. Ilona hirtelen mellétérdel és meg-