A nagy regény; Q 5957

moaent. A*em lehet lenyelni, bár annak idején majdnem úgy volt, bogy a fehérek a torkomba gyömöszölik és 1 nyeletik velem. Aztán valahogy elfelejtődött, csak néha egy-egy megsértett tehetségtelen dörzsölte az orrom alá, Bebéz sors az Íróé, mert Írnia kell, hús emberek is gondolnak, éreznek, vélnek, képzelnek, de az iró abból él, hogy le is Írja, Áruló n omok&t hagy maga utón és mindig tet­tenérhető, -ilyen jó lenne, ha csak a tizedrészét kei-lene irnunk annak, Amit a megélhetésért megírtalak. Çsak a javát, hosszúi ér­lelés ut mn, atiáor már biztosak vagyunk az igazunkban. Nem akkor üdvözölni a forradalmat, mikor jön északi fények, délibábok, tűzi­játékok és zászlőlengatlsek között, hanem akkor, mikor beváltja az Igéeteit. Akkor az Írónak mindig igaza lehne. így meg soha nincs igaza, szegény Petőfi is, xai Inden lett az Ő negyvennyolcából. Ilona» De hiszen az irodalomban éppen az érzés őszinte­sége, ereje, spontán volta a szép. a keresés, a tévéi g és, a nem titkolt gyengeség, a tökéletesség utáni v-gy, *->oha ш gondoltam az én Radnay Mei^áromról, tog, az életben ilyen rezignált. Novel­lában és versben, fólálom és fái alóság tündéri tükrében mindig a szép, az igaz, a jövő Ígéretek lovagja volt. öimep a szürkeségben és az én lovagom. Badaay / kezet csókol/ ^edves vagy, kislányom. így volt val:-hogy, és mégsem. Sert hiába Jcakartam törleszteni a világnak, csak az a­dósságom nőtt. végül visszajöttem, hogy mindent kiegyenlítsek. Nem hoztak még azt koffert ? Попа» Megyek telefonálok Virágnax, hogy tud-e már vala­mi jót. /elmegy/ Aadaay* Aranyos asszonyka. Már csak ezért is érdemes volt visszajönnöm. Jobb hozzám, mint a fiaim. specks Asorkesztő ur ! ""adrsayt Na ! ápeck* Haragszik még ? ^-adnays Már nem• hiszem, a maga kétes anekdotái végül

Next

/
Oldalképek
Tartalom