Sárkányok; Q 5954
- 15 Zoltai: /folytatás./ Addig ráncigáltam а karom előre-hátra, big magam sem tudtam, hogy tulajdonképpen ütni akarok-e, vagy megszabadulni a nyúlós masszától. Kelemetlen érzés volt, <* Péter: Hét. igen. Aki lejtős erdőben akar síelni. annak jól meg/ kell tanulnia fak köpött mozogni t Kül-önben lépten,, ——— u ^ - - - - 1 a ret be, ink bb sik vidéket választ. Igy van? Zoltai: Valahogy igy. Er nem egészen.,,. Péter: Te tul vadul vágod fejszéd а fába. Darabosan belerohansz a^zataros közepébe. Csak a célt nézed, mással nem törődsz, Pedig ez nem helyes. Nem szabad túlságosan tartalmasnak sem lenni. Olyan ez, mint az udvari ás, A nukdig engedékenyebb! Az a férfi, aki könnyedén bánik a nők* kel sokkal eredményesebb;, mint aki mély érzésekkel gyötrődik. Neked sem leijne szabad, ilyen robosztusán a lényegre törnöd, mellőzve minden formaságo, kézlegyintéssel menni el olyan dolgok mellett, ami esetleg masnak fontos. Pláne, na ez a más egy befolyásos eosber. Zoltai: Én net; tudok alakoskodni. Egyféleképpen érzek, egyféleképpen beszlek. Nem tudok a kettő közé közvetítőt beiktatni ! Péter: Az ősziteség csak akkor hasznos tulajdonság, ha hízelgő véleményt tolmácsol. Zoltai: Akkor inkább ne is lássam őket többé! Az én véleményem ugyan nem fog ezeknek soha hízelegni! Péter: Abba akarod hagyni? Milyen lesz akkor az életed? Gondoltál már arra, hogy tartalmas marad-e az életed, ha feladod ügyetlen nagy célját? Zoltai: Kedves vagy, ho v r.ggődsa értem, de egy kicsit elfásultan. Olyan vagyok, mint a tő kör, ha p ra száll ïé. Harcolnék, de csak a levegőt csapdosni, vagy a kelttésztát, ao;ely még meg is fog. Nincs ellenség, nincs akit üssek. Visszahúzódik, nem támad nyíltan. Alattomban, hátulról, mikor nem látom. Fuj! Olyanok, mint egy óriás ős-amőba: ha az ember odaüt. szétv lik, szétoszlik, rc3zeire bomlik, aztán minden részecskéből egy uj szörny né ki. Péter: De az elveid! Mi lesz az elveiddel? « harcoddal amelyet megvívsz, akár az egész világ ellen is! Te tehetséges vagy, nagy ember vagy, nem szabad meghátrálnod.