Sárkányok; Q 5954

- 15 Zoltai

: Péter : Zoltai Péter: Zoltai En csak egy pont vagyok, Hogy mit használok az emberiségnek. azáltal, hogy vagyok, azt nem tudom. De hogy mindent megtettem, ami tőlem tellett, az biztos. Nme biztos viszçnt, hogy ez ©lég az ei. berek becsüléséhez. Nem tudom. Sot az az érzésem, hogy ha alkalmazkodni akarok az emberekhez, akkor nem is szabad tul sokat tennefc. Te mindtad; nem szabad tul tartalmasnak lenni. Nem bizony. Mert azt mar nem értik meg. A közeéest még tudják értékelni. De a i annál több az gyanús. Ott valami nince rendben. Az teljesen érthetetlen, hogy valaki önzetlenül többet tegyen, mint amennyiért minden megbecsülést megkaphat. Ez mér túlzás. Ezt mér az emberek ne hiszik el. Nincs igazad* igazad. Most csak a kétségbeesés beszél belőled. Ha józanul meghallgatnád, magad sem hirméd ezt el, amit monatál. Ez semmi. Hanem a kollegáid. Azok azt n megérik a pénzüket! az ő szemükben mar nemcsak gyanús vagyok. §k érzik bennem a vetélytársat. Gyűlölik bennem,

оnmagukat, akik fiatalon voltak éa akit megtagadtak. Es önmagukkal szembeni fcáx&uli árulásukat ugy akarj к igazolni, hogy negem kinyírnak, mindván, hogy ők is igv jártak volna. Ha meg nem v Hoznak, Eladták a lelküket egy tál lencséért és bennem akarják a bünüket < egtorolni. Ugyan Zolikám, csillapodj! Miket beszélsz!? Hiába minden. Ha ki is készítem az igazgatót - bár nekem Csak bizonyítékai« bannak,-kérdés, ho у éraek-e annyit, г; int egy jo ös .zeköt etés - jön hslyette másik. Legfeljebb a ruhája lesz m. s szinü. Csengetnek. Péter kimegy, Zoltai feláll, sétál, végignézi! a könyv* falat, aztán vis zamegy, kivesz egy könyvet, masikat, lapozz^ visszateszi, sóhajt egy nagyot. Odamegy a fotelhez megslmo Péter vi3 zajon. Zoltai felemeli a fejet., a, Zoltai Olyan szép itt minden. Ha nekem ilyen könyvtáram lehetne! /Haragosan felnevet,/ Hallod miket beszélek? En Péter : Zoltai Péter : Zoltai aki egy pillanatra sem tudtam megállni, most nyugalomra vágyom. Szakadatlan mozgás volt az életem. Pedig mennyi könyvet szerettem volna elolvasni, agy ki3 zenét hallgatni.../legyint./ És a nők? /Ismét legyint./ Fáradt vagy. Nem szabad elcsüggedned, Ki kellene pihenni magad. Ha akarod itt maradhatsz, alhatsz nálunk... Nem, köszönöm, De i ost azt hiszem igazad van. Legjobb, ha alaposan kialszom magam. Talán ma már jobban rogok aludni. Kiadtam, ami bennem bolt, megkönnyeDűltem.