Útvesztőben; Q 5953

- 27 Nagyanyó: Bea: Nagyapó: Bea: rá velem játszani, és olyan érdes a keze.... /sírósan/ Hát nem érzed itt jól magad, Beácska? Be igen. Csak... /csendesen, de nagyon Komolyan./ Haza szeretnél menni? írjak Apádnak, hogy jöjjön érted? /gondolkozás nőikül vagja rá/ Igen! Szinpad fordul. V. jelenet

. /Tárgyalóterem/ Varga: Szántó: Varga: Szántó : Már nem talaltá ott a helyét, ahol maga felnőtt, ez természetes, hisz az édesanyja nevelte, is az öregek megbantódva és elidegenedve hazaengedték unokájukat. Pedig, ha akkor ott tartották volna, talán másként alakul Bea sorsa.... Nagyon szerette Bea az édesanyját? Nagyon. Amikor hazahoztam Perceifalvárói, el sem mozdult mellőle. Ott játszott nanhosszat körülötte, mesélt neki, babusgatta. 3 amikor Dóra teljesen felépült, mindenhová elkísérte. Sorra látogatták a kitelepített ismerősöket, élelmiszert, ruhát vittek nekik, elsősorban természetesen az anyósomnak. Sok mindent látott a gyerek, szenvedést, nyomorúságot. Megkomolyodott.Amikor iskolába került, kitűnő tanuló lett. Anyja gondosan foglalkozott vele, bevezette az olvasás, iras tudományába, később kikérdezte leckéit s maga tanítgatta nyelvekre. Titokban azt hiszem hittanra is juratta. Nem' firtattam ezt a kérdést. Engem is vallasosan neveltek, hisz a magyar paraszt hová is menekül.agnezet igazsuga, hogj amikor eljön az ideje, Bea előtt ugyanagy megvilágosodik majd ez az igazság. Majd ha megismerkedik a tudományokkal. Egyenlőre örültem, hogy szépen fejlődik, jól ueviit és jeles tanuló. Abban az időben neveztek ki a kórház főorvosának s oiztak a rákkutatás kísérleteinek vezetésével, iág jobban lekötött a munkám, családommal nemigen tudtam törődni... Szegény Dóra is magára maradt fáj dalmával, araikor az anyósom meghalt... Azaz rosszul mondom, hisz nem volt egyedül, a gyermek szinte állandóan vele volt. Megindító szeretettel osztozott anyja fájdalmában, igyekezett elterelni figyelmét^ olyan mélyr'J, fakadó tapintattal, hogy néha szinte megdöbbentett... épp ezórt ném tudtam magamnak megmagyarázni a hirtelen változást, amin a gyermek 195o-ban átesett. /érdeklődve/ Változást? Miben nyilvánult meg ez a változás? Az Ellenforradalom kitörésekor napokig nem tudtam hazamenni a kórházból. Körülöttünk tűzharc folyt, egyre ujabb sebesülteket hoztak, akiket azonnal pperálni kellett, vagy elsősegélyben részesíteni. A kórtermek zsúfolásig teltek, mar a folyosókra fektettük az egyre szaporodó sebesülteket. Géppuska ropogás, páncélkocsik dübörgése közt napokon at alltam a műtőasztal mellett és operáltam. Ugyanolyan véiző emberi roncsokat, mint annakidején 43-44-ben. Murikaközoen agyamuan lazas gondolatok kergették egymást....