Útvesztőben; Q 5953

- 28 Hut nem volt elég még, hat az emberek még mindig nem értik xufcg, hogy hol az igazsug? npp ugy félre lehet őket mé

b most is vezetni, mint annakidején és nem döbbennek rá, hogy az eredmény ugyanaz, roncsok, pusztulás, halai? A fcukosi rendszer által elkövetett valóban súlyos hibákat használják fel bizonyos körök arra, hogy az Írókat, diákokat, munkásokat nyílt harcra tüzeljék...és rendre dőlnek a nép gyermekei, mig háttérben az uszítók arra várnak, hogy megsüthessék a saját pecsenyéjüket az Ellenforradalom pusztító tiizén... Vad elkeseredéssel dolgoztam ezekben a napokban, 1

7ali nővérrel telefonáltattam időnkért haza. Otthon minden rendben volt, a Gellérthegy környékén nem folytak harcok. Elelemmel el voltak látva. Dóra néha csak kenyérért volt kénytelen órákig sorbaállni и pékség előtt.... Azután egyszer Bea vette fel a kagylót, amikor hazatelefonáltattam. S a gyerek hangja sirós volt. " Hol van anyuka?" kérdezte Vali nővér. " Csak nem történt valami baja? " " Nem, nem" mondta akkor gyorsan a gyerek. " Apu mikor jön haza?" Mikor Vali nővér átadta az üzenetet, nyugtalan lettem. Mi lehet Dórával? Csak nem sebesült meg, arnig kenyérért ulit sorba? Garázdapi emzetőrök gyakran lövöldöztem felelőtlenül azokban az időkben... Ha egy eltévedt, golyó eltalálta... Haza kuli mennem, mt-g kell néznem mi van otthon! mui készültem is, s akkor ujabb sebesülteket hoztak. Még ellátom őket, azutun rohanok haza. Lázasan doigoztaml S ókkor egy hordag on elomhoztuk Dórut. Sápadt volt, kitágult szemében rémület ült. Sebe nem volt súlyos, csak a karját horzsolta egy golyó, ne rendkívül Ш gviseltnek látszott. " Hogy történt Szivem?" kérdeztem, miközben bekötöztem sebét. Eljöttem otthonról " tördelte, " hogy... hogy megnézzem mi van veled. ".. Nagyon jól esett ragaszkodása s amikor könyörgött, hogy haza szeretne menni, magam segítettem be egy mentőautóiba és vele együtt hazahajtattam.. Amikor Bea meglátta anyiát a.hordágyon, " zokogásba tört ki. Dóra könyörögve nézett rá. emlékszem, s ujját az ajkára tette. így kérte a gyereket, hogy csendbe legyen s ne sirjon. i,'ég akkor is, sebesülten is'csak a gyermekre gondolt.... Épp -zárt érthetetlen előttem 3ea magatartása. Anyja betegsége alatt kerülte Dóra szobájának mág a tájékát is, állandóan egyedül üldögélt, olvasott vagy csak nézte a havas tájat az ablaknál állva, ahogy leszáll az alkony. Sokszor tálultam igy rá, mikor hazatértem, s na kérdeztem mit néz, megvonta a vallat. Egyszer azt mondta: " Az árnyakat nézem, ahogy mindinkább kiszorítják a fényt. Egyre többen lesznek, latod apu, először lilán kúsznak, a feh^r havon. Azutun egyre sötétebbé válnak, mar feketék és egyre többen vannak. Végül összefolynám, sötét lett. Mar nincs sehol semmi fény."., i- ig у elm es en néztem ru. Ugy oeszélt, mint egy.felnőtt. Mi érlelte meg ilyen hamar, egyre azon töprengtem, AZ ellenforradalmi eseményekre gondoltam ás anyja sebesülésére. Dehut ha ezt annyira a szivére vette, miért húzódott el anyjatói Dóra felgyógyulása utdri is. Illedelmesen válaszolt kérdéseire, megtette, amit kért tőle, de sohasem kereste anyja társaságat, mint azelőtt, sőt amennyire csak tudta szeuarál

ta magát tőle. Hasztalan, nem találtam ennek magyarázatát, Végülis a pubertás korai megnyilvánulásának tudtam be Bea különös elzárkózását. Varga

: Mig annak más oka volt. figyeljen ide Bőorvos ur. r

parnai Éva, Bea barátnője vallomásában fényt derített az igazságra.