Panneau; Q 5949

- 62 Salamon: akarnak, máaok is ugy élnek ahogy szeretnének. Attila: Igazad van. Ápolónő: /benyit, Attila az ajtóra tapad tekintetével/ Salamon: Az udvarban kiszáradt a diófa. Holnap kivágom. Attila: Eszter? Salamon: Fiacskám! Jobban vagy? /csend/ Mindig fájt, hogy nem szólsz hozzám. Mindenkivel beszélsz csak velem nem. Ugy érzem, rám nincs okod neheztelni, fiam...semmi okod. Két hete már nem volt itt. Bántja valami...sir. Elhagyta Dávid? Nem. Együtt vannak, szépen, csöndben. Téged sirat. Azt mondja az anyja, Mit mond az anyja? Az Eszter azt hiszi, miatta tetted. Nem miatta...Mondd meg neki, hogy nem miatta...Nem tud hozzám bejönni. Két hete már nem akar hazudni nekem. Teljesen olyan lett mint Dávid. Mellettem soha nem akart olyan lenni mint én. vagyok. Ha én zenére voltam szomjas ő sirni akart. Ha nevetnem kellett, ő megfagyott mellettem. Mindig tudom mi történik velük. Ha ±ái bejön, látom raj ta...ha nem jön be, akkor is tudom Sajnál. Igazad van, nem tudja mit csináljon. Mondd meg neki, hogy szabad, teljesen szabad...ha ő ugy akarja. Tedd azt is hozzá - ha ő ugy akarja. Salamon: Attila te sirsz.. Attila: Nem voltam már régen a levegőn...Szomjas lettem egy friss szél re. Salamon: Attila...kisfiam...Meggyógyultál Attila! Attila: Salamon: Attila: Salamon: Attila: Salamon: Attila: