Panneau; Q 5949

- 31 Attila: /rakosgatja a képeit/ Salamon: Ugy elrohantál az utcán mellettem, hogy éazre sem vettél. Itt szorongatom a kezemben a képeidet, elhoztam magammal, tudod, amit elajándékoztál...na ne félj, csak addig kértem el, amig megmutatjuk az ujságiró barátomnak. Hát az nekem jé emberem! Te szamár! Ismerem én ezeket a firkászokat. Én is kacsingattam efelé a mesterség felé még fiatal koromban.., és nem nagy fiu az illető, csak tudod, más az, ha megjelenik már rólad valami az újságban. Most itt az alkalom. Kiállitásod nyilt, legalább fölkelti a figyelmet, és megnézik az emberek. Hiszen neked csak az hiányzik, hogy észrevegyenek. . • Attila: Ezt a képet nem is szeretem. És megsértődnek, hogy viaszakérted. Salamon: Nem sértődnek meg. És ne beszélj bele, én jobban értek hozzá, hogy mit kell piacra csinálni. Attila: De én nem piacra akarok dolgozni. Én művész akarok lenni, nem érted?! Salamon: Mindent értek. Tökéletesen mindent értek. Csengettek. Mindjárt megyek. Te maradhatsz, /Nagyon nyájas, meghunyászkodó hangon/: Kérlek, fáradj beljebb. Itt van a fiam is. Nézd meg a képeit, na mit mondtam, nem csalódhatsz benne... de előbb igyunk egyet. A pogácsát is Attila. Valódi egri bikavér... Elmégy a kiállításra? Attila nem küldtetek meghivót? Dehát hogy tehettetek ilyent? Mikor határozottan mondtam, hogy Dávid elvtársnak küldjetek. Ujságiró:Meg fogom nézni. És ezek a képek? Nincsenek a kiállitáson?