Panneau; Q 5949

•'•л-i.. - 32 С Salamon: A fiam nagyon igényes, tudod. Nem adta ezeket. Nézd meg ezt a női aktot... ez nem sematikus kérlek, és látod, ezt a hidrészletet, látod, ez volt Párisban kiállítva. Ezt kétezer foriiktra értékelte annakidején a zsiiri. Na válassz egyet magadnak. Neked melyik tetszik? Akármelyiket választhatod. Attila csak örülne neki. Hozzáértő ember birtokában lenne ez a szép kép... őszintén szólva nekem ez a sötét tónusu kép nem tetszik. Attila pedig ilyenekkel próbálkozik mostanában... a hozzáértők szerint nagy reménység. Tudod, ujat alkot ezekkel. Nézd meg a szinelt. Én ugyan a tájképeit jobban szeretem, az kiegyensúlyozottabb szerintem, de ennek van jövője. Vagy inkább egy munkásfigura tetszik jobban? Erő van benne. Ujságiró: Igen.. .igen... a londoni iskola látszik rajta. Salamon: Helyben vagyunk! A fiam is odavan a vitáért. Ez kérlek olyan jól tudja, hogy melyik mester melyik iekolát követte és a mai festők hogy festenek. Persze én mindehhez már nem értek semmit, de ő...Pedig falun nőtt fel. Ezt is megírhatod kérlek. Lakatos is volt. Sztahanovista. Mielőtt a főiskolára került. És a képei is mestermüvek. Csak irigykednek sajnos rá a többiek. Tudod, nehéz bejutni a klikkbe. Amig egy festő beérkezettnek hiheti magát, a poklokra kell leszállnia. Azt hiszed a fiam jár szórakozni? Nem jár. Csak fest. Ez а szórakozása. Attila: Hagyja apám...szeretném ha megnéznéd a képeimet, és...mondja meg a véleményét... ezek a régi képeim. Az ujak a kiállításon vannak. Salamon: Na mit szólsz hozzájuk? Megmondtam neked, hogy nem fogsz csalódni bennük.