Nyugati szél; Q 5948

- A Hóra: Mindannak én vagyok az okai Ostoba voltam, pod ig tudnom kellett volna, hogy«** Nolli: bem, nincs igazad! Nekem nem kellett volna hinnem abban, hogy mollette örökre elalszik a mult* Ne gyötörd magad! Ha az a levél nem ín, akkor talán valami más*** De egészen bizton, hogy а szunnyadó árzdeek egyezer minden gátat áttörtök volna bennem* Tévédé о azt hinni, hogy az ember ura a sorsának, aokkal inkább maguk az érzések válnak sorsunkká*•• Nóras T.z cook bglasem n lelkiismeretre, amikor az ember kibúvót keres* bellis Nem, Nóra! Nem keresek kibúvót* Egyszorüm nincs de non tudok máét tenni.•• Nóra: É8***és mikor akarsz*• •? belli: Egy hét múlva indulok* Nóra: Egy hét*** Hogyan rendezed el addig*••? /belli a szekrényhez megy/ Nellis Már minden a kezembon van* Л nagynéném küldött meghívólevelet* Aztán a többi már egyszerű volt* Még egy hét бб indul © gép* /А szokrényből előveszi a kazettát/ Itt von az utlevolem, a jegy*.« Persze, szegény Elza nónőmek fogalma sincs az igazi okról* Lehet, hogy fel som toroson*•• bóra: Hogyan tudtad ennyire titokban tartani*..? Nellis Tudod, hogy Laci folyton utazik, hiszen oz a foglalkozása: üzletkötő* A hót végén Angliába megy két hétre, úgyhogy a búcsúzás som lesz annyira nohéz*** Nóra

s г...ér Pétor vár? /Nelll fanyar mosollyal ingatja a főjét/ Nellis Nem, ő seal Csak ketten tudjuk; te, mog én, hogy ügy olyan útra indulok, ami nem biztos, hogy célhoz vezet, és hogy visszafele nom érvényes a jegyem*•• /Ajkai közt újra feltűnik a fanyar mosoly, aztán lecsukja n kazettát és vissza teszi a szekrénybe./