Nyugati szél; Q 5948

-5 És mégie boldognak érzem magam, bár ki

с

oit félek ettől a boldogságtól, mert egészen tisztán jutottam hozzá.•• /А falról leveszi Laci fényképét/ Kérlek, vigyázz rá! Ke hagyd, hogy tul sok időt pazaroljon rám, Uiuzon nem érdemlem meg* Te azért Írjál mindig róla, hiszen nyolc évig éltünk együtt, akit kicsit azért szerettem meg, mert nagyon szeretett. Nóra: Őrült vagy, I slli! Lolli: Lehet.•• Nem akarom, de talán nem is tudom magamat védeni. Igen, semmivel soi

a vagyok különb azoknál, akik bo- . gnrnk lábát tépdesik ki, vagy macskák szemét szúrják ki... Ai a nzaaka ezt jn a kópot a falTv/ Az azonban igaz, Nóra, hogy nagyon nehezen hagyom ol Lacit. Hiszen olyan szeretet és megbecsülést kaptam tőle, ?«ait eoha senkitől a világon nem kapok mog, és... és mégis.•• Nem érted ugye? Sokszor én magam sem! Le ki érti a vágy megmagyarázhatatlan vonzását, в имя» látni vágyását, a kőz simogató követelését; azt a megnyugtató érzést, hogyha kinyitom a szemem, őt látom, őt érinti a kezem, és б az, aki magához ölel... Van-e oly* széles szakadék, kénkövet lövelő vulkán, vagy mindent rombnűöntŐ földrengés, mely meggátolhat, hogy hozzá menjek? Kem, Nóra/ Kincs ilyen! Ez az érzés bár legyen jó vagy roe ez sorsom, én mindenkeppen követem... /Zokogva kezébe temeti arcát. Nóra feláll, bellihez megy és gyengéden átöleli a vállát/ Hóra s Hidd ol, nagrai ir jól tudom, mit jelent szeretni. A>ry pillanatra Laci fényképére tekint/ bár a viszonzatlan érzések befelé fordítják arcunk mosolygását, és mig zonvtelon arccal bolyongunk a világban, bennünk egy boldog képzet formája él... Nelli... belli, most már magam mondom, hogy menj! Be féltelek, nagyol féltelek, mert ugy érzem, Péter számára te inkább menekülést jelentesz a múltba, mint szükséget о jövőben.•• Ha mégis reméled, hogy hasznára lehetsz, menj! Ha azt hiíiíöd, hogy ott jobbon szeretnek, mint itt, menj! Ha azt gondolod, hogy ott több boldogságot tuosz kapni és nyújtani, mint itt, akkor még inkább menj! Hagyj el min/