Az örökség; Q 5940
meg azokat az izéket.•• na«** rob*.* rügbipa uirokat, aoifckül<.•»» boa kinyírják? És fölforgattuk az egész lakást, de паю találtak 09»t, Pedig én tudón« hogy van, azt is hegy apa hová kostet te* Дв amikor engen in megkérdeztek, azt mondtam* иШ1иок ily ееmi nincs, sosem volt, mert az én apukán nem szereti а lövöldöző szetoámotet"* Amikor elmentek, apa csak euinyit mondott i "Jól van, mindig igy k©ul visel uedaed*** — Pét о го néz, irtó komolyan — Be félj, tőlem soha sonki nem tudja meg sen azokat, sem ezeket* Х'М'Ш Rendoen! Do aztán ugy ie legyen! Egyébként azok nom rögbipapírok, hanem — legyint — különben jobb, ha nem tudod, meg úgysem órttmoa. Mindketten sokát ; hallgatnak. Judit ie leül egy kütoIonra, ea:-i a csokoládét* űajd hirtelen elsírja magát FÉTEB Most meg m lelt, nórt bőgsz? Kis szünet JUDIT Tudod Péterkém az ugy volt, hogy olyan nagyon félten lenn a pincében* Àpa sinon itthon mór hár m topj©*.* te is ott hagy« tál és ott olyan sz rnyü sötét és hideg van* An hidd el, nagyon féltem, ezért ie jöttem utánad, Й» mór olyan régen kereslek* — kio szünet — Tudod, olyan ozőmyü, amikor bombáznak, lövöldöznek ét> nincs az embernek senkije, akihez odabujbotna, aki me simogathat ш, ós aki nem liagyná egyedül az undok patkányok és bókák között — letörli könnyeit« kisebb szünet — Ék*.* én*** ugy, de ugy szeretném, Ш nekünk is lenne megint anyukánk* •• ő biztosan nem hagyna magunkra, féltene és szeretne bennünket — szünet — Mond Péterkém, miért nincsen nekünk is anyukánk?
