Az örökség; Q 5940

- 64 JUDIT — telve keserűséggel; csaknem sir — Legfőképpen arra nem, hogy a világra jöjjek; vagy csak a sors dühödt, tomboló akarata hogy megszülettem? Szünet Egyébként mindent az apámtól örököltem. Sem külső, sem jellembeli vonás nincs, amit magától örököltem volna, aoi hihetetlen nagy szerencsém, mert lehetséges, hogy valami kéjbárban lennék lepratündér!... Egyébként nézze meg apát: még mindig сзи£аjóképü férfi. AZ ANYA — kihívóan — Miért, én talán nem vagyok szép? JUDIT Tönkrement. De nem is cooda... attól az életmódtól.•• AZ ANYA — közbevág — De amiken n keresztül mentem egész elegemben, nem is letet csodálkozni.•• no és az a sok nyomorgós, amik egeoz életetaben végigkísértek? ! JUDIT — gunyps — Ugyan, ma ;a sosem szenvedett semmiféle nyomorban, főleg szexuális nyomorban. Ebben az

ten még önmagát is túlszárnyalta. Ezért ment tönkre. Mindig is fenemód gátlástalan volt, akár egy falánk nőstény! AZ ANYA — ellenségesen — Te aztán csali tudod! JUDIT Igen. Tudom! Láttam! Hallottam!... és sokat beszéltek magáról, persze nem oknélkül., AZ ANYA — frivol — Jegyezd raegi egy szép nőről mindig sokat beszélnek. És nem hiszem, hogy bárki is rosszat mondott volna rólam! JUDIT Valóban, az emberek sokat beszélnek; jót, rosszat egyár-ént, csakhogy én meggyőződtem förtelmes életmódjáról, ami egész élet re, fölfágáoára jellemzői AZ ANYA Haha, te ! Csakugyan? S hol, ha szabad kérdeznem? Ott a zárdában, ahol nevelkedtél, abban az elvarázsolt apáca-