Az örökség; Q 5940

« 4 JUDIT Olyan borzasztóan féltem, Ott hagytál egyedül a sötét pincében..* Am fölébredtem, araikor elszöktél da шаг non tud* tas elaludni» sert olyan szörnyen szirénáztak. Az bin ir^satoo robba ást ballottas**« a pince minden ablaka eltűnt az ajtóval © yütt.** úa minden ugy mozgott« olyan szörnyű volt* Hidd el« na yon na yon féltem« 0 ezért Jöttén föl* A Katié toboz akartam átszaladni, de««« — sir — a Katiók husa már nincs többé«*« eltűnt« •« csak hataLoas ör van a helyén« Körmeit törli* bokáig caood JUDIT Pét rfcéa, nagyon szépen kérlek« gyere hazai Hmm hallod hogy cost is lövöldöznek?! — reszketve, telő félelemmel néz Péterre — Пега szabad ilyenkor az ucfcm mászkálnunk* JPÉTBR — indulattal — Akkor menj hazat Benki nem hívott! JUDIT Oyere to is! Nélküled пев megyek* Apa aogtiltotta, hogy egyed 1 haljál* Hallod, gyere azonnal! Jl'ïEB Te, elhallgass « elhallgass, saert kegyetlenül megvorlékt Mfeod, hogy elvagyok foglalva« Judit odamegy Péterhez, s arain l meglátja a két félig meztelen katonát, nagyot sikolt; a ^ özeiben lecsapódó bomba azon an elnyeli hangját« Ilyodten hátrál pár lépést, teato remeg a félelemtől* Iszonyattal néz hol Péterre, hol a katonákra, bokára tér magúhoz, JUDIT dec kicsi ló torkúm, ait csinálsz ezekkel, mit aiiaros velük? Hiszen a halottal int nem szabad Ъ ntani. Juj és olyan félelmetesek«•« Istenkém, n ugy félek tőlük. — kis szünet — Péterkém, szépen kérlek, gyere haza*