Az örökség; Q 5940

РйПлН — még mindig a csizmát húzogatja — На, yj már bókén I JUDIT — n na iszonyattal figyeli l^èt г tevékenységéi* — Dekát ait cein lois, eilt akarsz özekkel'. Ahocjy iétor az egyik csizmát 1er ncigáljn, a tj&lott katona oiuoüduX helyébői, szinte éld ember benyomását kelti* Judit hat almosat sikolt ItaS — dühödten ráordit — Te, te, a szentségedet, ne visits, érted, mert én««* én« « « leöllek, oint ezeket« Mit csinálok? Láthatod, megkopassfcoa Őket* Tulaugosan jó ruhájuk van««« és kellenek. Ahová ezer: mennek — feléjük köp — ott igazán n nos szükség ruhára! A Id-Válogatott ruhák közé dobja a csizmát, a másikat kezdi húzni JUDIT — a holmikra mutat — tízeket mind elakaraü hozni? РШЗЁВ Haná! Majd itt hagyom! —» félre — A his hülye! JUDIT Fétérkén, no, ne hozd, ezt neta szabad,• « • apától kikapunk. ,, Viffies Saabod va*;y nem szabad, az enge® nem érdekeli tízek kellenek és kész! — fenyegetően — Do most aztán tényleg elhallgass! — szünet, asjd mintegy önmagája* — Az istenit, megdolgoztattatok. átkozott hitvány kutyák«•« egész elfáradtam« — vigyorog — Sa, ti férgek, moot air megfagyhattok! JUDIT — még mndig vacog, szemében iszonyat tükröződik — Sagyon szépen érlek, gyere haza««,« Hagyd azokat bókén* РЙТШ — megse® hallja, folytatja előbbi gondolatait — A ilyen hitvány gazemberekkel mind est kellene tenni! — dühöd felháborodása felnőtten, komoly — Resztek! Megkaptátok, amit