Az örökség; Q 5940

20 Egyébkent azt javaslom: a döntés jogát bízzuk a kislínyra. Egyáltal n akar-e az anyjáh z menni. Elvégre ő a legilleté­kesebb, hogy saját ügyében nyilatkozzék. Tizanhat éves múlt, tehát szuverén joga további sorsának eldöntésére. GYÁMÜGYI ELŐADÓ Feltéve — gúnyosan néz feléje — ha a gyerme­ket érzelmeiben nem befolyásolták. i zünet A gyámügyi előadó ifjyekszik legmeggy zöbb, kedves mosolyával hatni Juditra Nos gyermekem? mit szólt a kérd shez... Szeretném, ha el­mondanád a mint azt a szépet, jóp, amit édesanyád nyújtott n^ked. Remelem, őszinte leszel, és csakis az igazat fogod elmondani. Barlay Judit meglepően kislányos, noha tizanhat veo múlt. Egész lényéből bilyos, arisztokratikus vonás árad. Gzép, okos pofija föltűn en komoly; nyilt tekintetében valamiféle keserű melankólia árad. uardiné ós anyja kö­zött ül. Amikor föláll, tekintetét nyugodtan, magabizto­san emeli a gyámügyi előadóra JUDIT Igen, csakis az igazságot kivánom elmondani. Mindenek­előtt szeretnem megjegyezni; sem érzelmeimben, sem akaratom­ban soha senki nem tud befolyásolni. Erre egyéniségemnél fogva alkalmatlan va^ok. GYÁM GYI ELŐADÓ — jelentős .gtoljesen néz az anyára — Nem hi­szem, hogy egy tizenhat éves gyermeket ne lehessen befolyá­solni, ne tudjanak magukhoz édesgetni, bármilyen ^rügg el. — Judithoz — Mond csak el ш miket Ígértek Hardiók, hogyha hozzájuk mégy. Ne félj, semmiféle bántódásod nem lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom