Az örökség; Q 5940
21 È b mond el szépen, hogy a négy év alatt egyáltalán meglôtogattak-e? Mert azt jól tudom — a jegyzőkönyvre pillant — édesanyád csaknem minden hónapban meglátogatott téged. JUDIT Mint már emlitetiem, engem senkitől nem lehet elidegeníteni, megfélemlíteni. Kis szünet Először is azzal kell kezdenem, — szemeit lesüti, mintha na y bünt tárna fel — amióta állami gondozásban vagyok, a mama sosem látogatott meg. Csupán — könny szokik a szemében — most, ahogy befejeztem az iskolát, jött el kétszer egy idegen nénivel, aki igyekezett rávenni, hogy menjek a mamához, s meglátom milyen jó dolgom lesz nála. A mama is mondta, hogy ha hozzámegyek, akkor szeretni fog és szép ruhákban fog járatni.•• GYÁMÜGYI ELŐADÓ — merően néz Jutkára — És te erre mit feleltél?. •« Természeteden azt, hogy hozzámógy ugye? JUDIT Nem kérem! Én nem megyek a mamáhozI... GYÁMÜGYI ELŐADÓ Hogyan? Te nem akarsz az édesanyádhoz menni? Mivel indokolod, hogy nem akarsz hozzámenni? Nos, válaszolj. JUDIT — A mama engem nem szeret. — könnyeivel küszködik, amely « lassanként utat tör magúnak — Gyűlöl, ahogy csak embert gyűlölni lehet.•• Sosem szeretett. GYÁMÜGYI ELŐADÓ — fölháborodva -- Hogy mondhaszt ilyesmit, hogy az édesanyád nem szedet, főleg azt, hogy gyűlöl! Honnét veszed ezeket a badarságokat? Ezt is bebeszélték ugye? JUDIT Tudom és érzem. GY MÜGYI ELŐADÓ — ingerülten — Tehát világosan kiderül, hogy a gyermeket megfélemlítették, hogy ne menjen az édesanyjához.
