Hévízi villa; Q 5939
4 Ha elfutok, szalag» minthogyha kergetőznénk Ée átkoz-étkoz - Azt mondják, délceg egy legény volt, Amolyan gazdatiszt, akit az ux*nő Közelebb engedett magához, Főhadnagy volt a háborúban, és negyvenötből majd semmit sem értett. Anyám mindig csak a esel d je volt, ÍJn mindig csak a terhe voltara. Mikor leérettségiztem jelesre, Virággal vért és udvarolt nekem, Hogy lám csinos a lánya- ámde másnap Lehordott mindenfajta gaznak. Sokszor ugy érzem, ő nem is hibás, Valahogy igy teremtetett, vagy igysy faragták Az évek vaddá Péteri Miért mondtad mindezt nekem? íivas Mert Héviz van és Budapest vm, Két hely között, közötted és közöttem Nem kilóméterek, de végtelenség. Tudod, jobb az, ha itt maradva, Megmérve azt, amit egy sors bezárhat, Tanulom elviselni Péteri Az élet nem csak ennyi Az élet folyton változás, Az élet forró küzdelem, Nem csak lágy érzés, forró szenvedély, S ha kell, siker és győzelem, Ha kell véres tragédia. Apádról és anyádról igy panaszkodsz?
