Hévízi villa; Q 5939

Mit szóljak én? Az én apám köztiszteletben áll, A rendszer gyex-meke, akit barátság, A jog, a társadalmi élet Naponta összehoz rangos fejekkel. Személyi szolgálatra rendelt gépkocsi. Titkárnő, kisegitő főnökök, miegymás Jelzik személyisége szent korlátait Parasztgyerek volt, diplomáját Legjobb időben, negyvenöt után szerezte, Benősült az anyámhoz, Igazodott a szocdemekhez, De mert formátlan, színtelen* és szagtalan Egyéniségét épp a legjobb pillanatban Erősen balra fordította, Kereste is a kapcsolatokat, Meg is találta, igy hát Futószalaghoz ért és bőven ráragasztva E felfelé vivő nagy gépezetre Igazgató lett - A kis filosz ig zgató, De milyen! Azt hiszed, apádról El tudsz te annyi mindent mondani, Hogy sok hibája ellenére is, Ne éreznék rokonszenvet iránta. Ő emberi De az én apámnak Ruhája van, magatartása van, Ha hazajön, nem a családját kapja vissza, Nem a családja kapja vis; za őt, De ránkszán valamit idejéből, Kikérdez engem is, anyámat is,