Hévízi villa; Q 5939

Kovácst Pót

er

s i^sztayné: Éva: Péter : Eva: Péter: Pusztayné: Éva: Kovács: Pusztayné: önző, mert senki másra nem tokint. Kegyetlen, mindent megtagad, Szüleit hálátlanul megveti. Amit másnak köszönhet, arról azt hiszi, Hogy ő szerezte. /kinyitja az ajtót/ Itt vagyok, apám! Szeretném, hogyha megkímélnéd Szomsz dainkat na y szónoklatoddal. Még Péter itt van? Én tagadtom elAzért Ke folytasd! - ián vagyok hibás. Féltem, mert kimerült vagyok. Féltem, hogy átjön az apáin. Be most, hogy itt ven, nem bujkálhatok. Bocsássanak meg, hogy zavart okoztam, /indul el/ Hová mégy? Nem haza. Ha innen is Tovább kell mennem, elmegyek. A lázadónak annyi jussa van, Hogy menekülhet - én is ezt teszem. Nem értem. Mi nem küldjük elNe félj! Akármi lesz ie, itt ne félj! Nem osztozkodni és nem számadásra j ttem. Az én fiam - sajnos - nem érti még A forma és tartolom közötti Összefüggést - Nekem szaladt, Azt hitte, szóval fel lehet nyársalni azt, Amit egy élet megteremtett Ez szépen hangzik -