Hévízi villa; Q 5939

53 Kovács: Eva : Bis a t ay nó: Péter: Éva: Pueztayné: Éva: Pus .tay«k: Éva: Pusztayné: Kovács : Pusztay: Igy igazElőször azt gondoltam, hogy megkérdezem, Ki és minő jogon adott tanácsot Péternek, hogy egy őrültként támadjon roám, De most, hogy félni és szenvedni látom, Csak hivóm őt haza - A többit otthon megbeszéljük. Bster sétát Ígért nekem, S még ninos is olyan későn Ha az apja parancsét ad, Akkor Péternek menni kell Még non tudok most elmozdulni innen Dermedt minden tagom Idegeimbon olyan bénulás, Amitől megmoafczdulai sem tudok. Igaza lehet a parancsnak, Igaza lehet az apámnak, Évának is lehet most igazaÉs nékem, nékem most mi van? /szárazan felsir/ /védőn melléje áll/ Nyugodj meg, nincs okod szégyenkezésre. Itt nincs jogunk igazat tenni Аре в fia közöttVal '.hol mégis van megoldás? /benyomja az ajtóc, kapatos, hunyorgó szemekkel körülnéz/ Jó estét! /Mindenki áll, vagy feláll/ /odafut apjához/ Csókolom, apám! Szervusz! /elébe megy fejének, aki megcsókolja/ Szervusz Jósica, tán meg sem ismersz? Kovács Pista, no, szervusz, egykemám! De régen láttalak. És mit kerestek itt?