Hévízi villa; Q 5939

41 о о Ez a szóáradat Merő ûriiltség! Péter: Önmagában! De ha hozzáves .em, amit te Színészkedsz itthon és a köz előtt, Mindjárt megindokolt az őrület. Kovács: A dőreséget te csak rémítened, Ha huligán vagy, másokat okolhatsz, A huligán csak te maradsz. Péter: Nem értjük egymást. Más nyelvet beszélsz, Kás a szótárad, más a nyelved is. Kovács: Ha eddig türtom recsegésedet, Az ámulásom elképpedt jelePéter: Nem az* a legnagyobb hibád, hogy ilyen Lettél. Il en még ezer akad, Talán ha százezer is nő ilyen gyökex-zet, Igali bűnöd az, hogy ott vagy, Ahol vagy Kovács: En apád vagyok! Péter: Itthon lehetsz a zsarnok ós a osászár, Azka nagyobb baj, hogy a fórumon Hisznek neked, pedig hazudsz - hazudsz- hazudsz! Kovács: Végighallgattalak. Jog az apának, Hogy hallgathasson, néha olykor is, Mikor nem szólni, ütni kellene. Péter: in job an értek az ütéshez. Ne kérkedj nemlévő erőddel, Mert ha ütöttek életedben, Nem a te öklöd volt a tettes-