Hévízi villa; Q 5939

- .2 О о Kovács: Most elég! Türelmem végül is nem végtelen. Vádolsz, de nem tudod, nem érted, Mihez és honnan van mindenhez jogod. Talán fiúi tisztelet, A tőled nékem járó szeretet, a szülő iránti héla, Vagy talán az éretlen gyermekek örök Zöldségével törhetsz reám? Őrület ez vagy tévedés? Péter: Engom nem köt le száz előítélet. Jogot tanultam és a bölcselet, Mint ésozerü játék, asak érdekel, Mint annyi másKovács: A régi bölosek Előbb vizsgálták magukat, hogy aztán Mások szómára orvost játszanak. S te itt? Leszólod az apádat, Sorsát nem ismered, s gúnyolod, És azt hiszed, hogy ilyen furcsa korban, Mikor minden perc hozhat változást, S mindenkor mindennek ellenkezőjét, Olyan könnyű a logikával, Az érdekkel egybejátszani, Könnyü-e megtalálni, raegkex*esni látszaton tul A tiszta erkölcs arcvonasalt Mindent miattatok, családomért, Jövőnkért és jövőtökért tehettem Szándékom egyenes Báter: Anyagiakban!