Hévízi villa; Q 5939

21 Nagymama: Kovácsné t Nagymama s Kovácsné : Nagymama! Kovác: n ; ! Nagymama! Kovácsné! Nagyra am - ; t Kovácsné! Nagymama! Legyeskedjék - nekünk nem árt vele ­Igazad van, nokem nem árt, De itt rezsgett vele a Pusztayné lánya is ­Hogyan? Biz ugy voltt Hancúroztak és nevettek, Fecsegtek Össze-vissza, Péter énekelt is, Nem nótát, valami operát, Amit a tévé is mut t­Öt perce sincs, a lány majd megszokott, Péter maradt, a korlátvégről nézte csak, Ahogy a lány szaladt haza ­Ugy latszik, elcsavarta a fejét ­Nem baj, ha baj nincs ­Mért ne lenne? Hát van? Van, de milyen? Az ember ki sem ismeri magát! A mama tud valamit! Azt mondta a fiad Hogy félig-meddig elveszi az Évát ­Kiveszi? - Ez meghülyült, Hiszen az apja ugy tervezte el, Hogy festen, Irareghék - Kzt nem lehet, Ez nagy szamárság.­Se jót, se rosszat. Mert ha értoném, Hogy ez a félig-meddig mit jelent, Megkapta volna tőlem a megáét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom