Hévízi villa; Q 5939

22 Kovácsné: /felnevet/ Tréfált a Péter! Nincsen semmi baj. Mama csak rémeket lát! Ez az a muló nyári mámor, Mikor a viz, a levegő, az ég, A forróság a testet meglepi, Enyhébb kis napszúrást kapunk, De jön a «józanitó ébredés És helyre áll а nyugalom Nagymama: Ezt ilyen pontosan hiszed? Kovácsné: Hát persze! Nagymama: De itt volt a lány, Kacagva, pántlikázva elszaladt, Mint aki látja angyalát Kovácsné: Jól van, jól - ismerem a fiamat - /teáll' körbejár/ Mit is keres nálunk a iany? Ha Péter hÍvta, tudta-e, Hogy kit hiv. Vagy miért ide És éppen hozzánk bújtak el? Miért nem náluk? Hogy van ez? Mama, ez tiszták képtelenség, De hogy mindenben biztosak lo ;yíink, Pistával est$

eêeszélem Nagymoma: Jó, jó, ez a ti dolgotok, én nem szólok bele. Kovácsné: /indul le/ Megnézem, mit készített a fiának Nagymama: ^Megnézheted, de azt is, amit a fiad Neked készit Kovácsné: /lentről, nevetve/ Ugyan, mama! VÁLTOZÁS SZIN: Kováceék szobája a hóvizi villában. Sarokrekamié, jobbról