Hévízi villa; Q 5939

- 16 Félénken egymás életére leltünk És a véletlen érzés tenyeréből Szemelgetjük most magvas perceinket Menj, mondd anyáinak is, magadnak is, Hogy minden árvaságunk szazszinü palást, Szivárványszínű rojtjait Tüzes ujjunkkal sokszor ujrafonjuk, Amig a vételen időben Előre lend it i a súlytalanság Testűnket is, lelkűnket is.Évaí Mit tudnók néked válaszolni most? Péter: Nézz vissza, hivd elő szemeddel Érzelmeimnek pillangó-hadát, Röpködjenek körül szép szárnyainkkal, S győzzék meg arról kétkedésedet, Hogy mindaz ékesség neked, Amit szándékom még takar Évát No, dehát, Péter, merre járunk?Féter: Addig repüljünk titkaink között, Amig a szél, vagy csélcsap mennykőcsattogás El nem riasztja álmainkat Éva: Ma még találkozunk? Péter: Elválni sem tudok, Nálad maradnak gondolataim, Amig te távol vagy, elképzelem, Mit ós hogyan teszel - miattam Éva: Te mit teszel miattam? Péter: Ez az én titkom - este nyolc után Megyek hozzátok - mondd anyádnak, Fogadjon el fiának ós engedjen el -