Hévízi villa; Q 5939

Éva: Elenged és ha nem, jövök - /integetve el/ Péter: /utánalép és integet/ Csodálatos, minden csodálatos, /visszafordulva/ Az élet forgéfc tarkaság. Vad lázadás az egyik pillanatban, Tréfálkozás a szomszéd érzelemben, Nagy szenvedély a vér bő áramában, És küzdelem és cél és küzdelemNagymama : /lentről/ Házunkra szép galamb szállt, No, most repült el - és hová repült Mikor fogtad be őt, te nagybetyár? Péter: Nem kellett ezt befogni, nagymama. Megérzi a galamb, ha hivják - /feljön a lépcsőn/ NagymamatMegróni nem akarlak, jő fiam, Mert férfijog, ha ráhajolnak Szándékaikra, ugy fogadják, Mint szép, szerelmes adományt, De azt tudod, hogy Éva anyja, Főképp az apja a családdal Sohasem allt valami jöL Péter: A múlt engem nem érdékelNagymama:Hogy csaltad fel ide? Péter: Csuk jött magától. Nagymama:Komoly dolog? Péter: Ismerhetsz ennyire. Neked már félig-meddig bejelenthetem, Hogy a leányt feleségül veszem Na gy mam a : Hogyhogy f é 1 ig-me dd i g ? Péter: Ezt a feleségül-vevést Nem félig-med ig, de végigcsinálom -