Hévízi villa; Q 5939

15 Éva: Mire gondolsz most? Ée szeretsz? /osókol/ Péter: /megcsókolja, átöleli/ Szeretlek és igérem, Hogy holnap, vagy ha újból eljöhetsz, És— vagy —- ha bármikor találkozunk, Mindent megkapsz, amit kívánhatsz Éva: /nevetve/ Oly szépen igérsz, hogy a egcsalattatás, Mint a ló lába, messzire kilétszik. Péter : ígértem házasságot vagy tucatnyi rajkót? Éva: Szókincsed és fantáziád ennél szegényebb! Péter: Megkaptad bennem a rajongót, Mikor kértél, hogy vigasztaljalak? Éva: àddc& Valóban - ó - hálás vary ok. Péter: Nem hálát kérek, inkább parányi őszinteséget. Parányit, nem, ebből parányit nem lehet! Nekem egész kell s legfelső fokon, Hiszen a törvény itt, belül csak arra kényszerít, Hogy mindent legfelső fokon csináljak, Vagy ha aac erőm hiányzik már, sehogy. Éva: Miről beszélsz? Nem is figyelsz rám! Péter: Figyellek és hallgatlak és ha vársz még, Jutalíüfc is kapsz. Éva: Mondd, mi az hát? Péter: Majd megtudod! Siess haza! Várj rám, n biztosai jövök. Anyádnak mondd meg, lánya nemi: övé, Ellppja őt egy szélkavarta ember, Ma, holnap, évek távolában Mex't érzem, két kis árva jószág,