Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-13­ilonta : Bzántai: Bonta: Szántai: Bonta: Szánt ai: Bonta: hogy ezt a véghetetlen sort szerette volna mindjárt velem lezárni. Azzal, hogy én irtam.,» Magad állapítottad meg, hogy ez a feljelentés igy semmire sem bizonyiték. A gondolatmenetben most tar­tunk ott, hogy nem is cáfolat. Önkényesen senkit sem tudok kizárni a gyanúsítottak közül. És mindenki gyanú­sított, aki Marsányit ismeri, a környezetében él, ve­le kapcsolatiban áll. De az elején még azt mondta, engem kedvel. Hajlandó lett volna a vejéül is elfogadni. ögy gondolod fiam, ellentmondásba keveredtem. Az én dolgom itt most a minden érzelmi befolyástol mentes vizsgálat. Az érzelmek sok esetben araugy sem egyértel­műek. Jó, hogy kéznél vagy, mindjárt oelőled meritek példát. Azt mondtad, az imént, hogy Marsányi segit a szárnypróbálgatásaidban, és hogy milyen jó az, ha az ember érzi, hogy biznak a tehetségében. Mondd csak fiam, ugyanezt érezted akkor is, amikor Marsányi elvette tő­led azt az emiitett szép feladatot és másnak adta? Ellenkezőleg, néhány napig nagyon boldogtalan voltam és - hogy is mondjam - pipás voltam rá, Tudja, mit je­lent ? Tudom, Zabos, Azt, Meg is mondtam neki az egyik munkaértekezleten. Nem a háta mögött. Mindenki fülehallatára. Megmondtam, hogy csalódtam benne, nem ehhez vagyok szokva tőle. És ő? Hogy reagált?

Next

/
Oldalképek
Tartalom