Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-14Üzántai: Bonta: Szántai: Bonta: Szántai: Bonta: Bzántai: Bonta: Szántai: Bonta: Szántai: Bonta: Azt mondta, örül a nyilt beszédnek, detiát csak később vette észre, hogy némileg túlbecsülte a mostani kétes.egemet, Kicsit vitatkoztunk, mert engem érthetően sértett ez a megállapítás./felkap ja a fejét/ Csak nem erre alapozza, hogy én irtam a feljelentést? Bizony erre.flpás voltál rá, édes fiam. De aljas soha! És különben is, ami abban a levélben áll, mindarról én semmit sem tudok. És ha kiderülne, hogy mindaz igaz, még nagyobbat csalódnál Marsányiban? Óriásit, De nem csodálkoznék. Miért? Csalódás mindig éri az embert. Lélekben fel kell készülni rá. Rajongás és szkepszis - életünk képlete. Elsősorban mégis csak azt kell feltennünk, hogy a feljelentő igazat irt. És ezzel a dilemma megsokszorozodik. Pedig a kérdés változatlan marad: miért titkolja el a nevét? Mert fél. Mitől? Az igazától? Hiszen akkor még tovább bővül a kör. Még több gyanusitottal kerülünk szembe. Kik azok, akik miatt félni kell az igazságtól? Kinek-kinek más oka lehet félni tőle. Az egyiknek attól, hogy kiderül, a másiknak attól, hogy eltussolják., ^z aztán a legszimplább dialektika. Nem, nem! Többről van itt szo, Van, aki a bün megtorlásától fél. De van, aki az igazság megtorlásától.