A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

1 , v. If.. Amikor a függöny felgördül a színpad sötétben van, csupán egyetlen reflektor világit, %á«3on halkan távolról, mintha dobajáé halletaz

ana: A 'ül lektor lassan pásztázni kezd a szinpad deszkáin. A di az letek nincsenek megvilágítva. - itangok hallatszanak* Ma .asról zuhano fütyülő hunyok, a végén erős dobütéesel atb. А han^utejiVTaii ho aszú • A harpyáték végén éles csnttanáa. JÉszrev étlen ùi ma, jelenik tgy fiatalember - 21-12 körüli /uábor/. Megjelenése ol^on óvató a és természetes, hogy szinte jelentéktelen, mócét ruhában, fehér ingben, nyakkendőben van* **ozgáaáoan nagy-na^' nyugalom vehető észre* Néha a szövegtől f%gően na^yerejü kirobbanást várunk, de a szereplő fegyelmezi magát* Ahogy megszólal, hangja nyugodt, beszéde könnyed, társalgó* ügy láeszik, minden szót mondatot keres, de a kifejezés mégis könnyen elékerül, mert a gondolat érett senne. A közlést uj feliedéeésnek tartja, bár tudja hogy a közölt dolog, csak számára ujak. Mozgása minimális. Üáoorí - Minden pillanatlan vétünk a folyamatosság ellen. mindig akarunk valamit. S 1ш már a legapróbb, leghétköznapibb vágy meglbgalioazódik bennünk, a folyamatosság ellen vétónk* b 4Д з, ha folyamatosak lennénk, elképzelhetetlen lenne a gyors továbbhaladás. - így volt ez az óriás hüll % korában is. összeesküszünk a iolyimatoi ság ellen* Képtelenek vagyunk jelentós ideig a jelenben gondolkodni. - lia megállapítunk valtmit a jelen szituációk tömkelegéből, mindig társul hozzá valami mellékzönge a múltból, vagy a jövőből, minden pillanat, amit már átéltünk, rinden mozdulat, amit végrehajtottunk a múlté, amit még пай a jövőé** - összeesküszünk а fol^ .m a tos s ág ellen* - Létezik e harmónia? - fiszen, ha <w hangot kiragadunk az érintetlen, ősi rendből, hogy egy másik uj hang mellé állitauk már megtörtük az ősi, természetes harmóniát, az eaberhogy ösazehangzatot teremtsen a maga érzékeinek - legyen