Szép ajándék; Q 5929

- 16 Jóbarát: Hogy elmenni ne kelljen, azért nem vállal az ember akkora kookázatot, mint a végén, azért, hogy hazajusson. Katona: Mert mikor kezdődik, akkor akarj a, •• hiába, akarja, s elmegy, igy, vagy ugy, de vállalja, Jófcarát: A tárgyakért? Katona: Tárgyakat gyártunk, iratfüzőgépecskét, szobrot, házat, aztán más tárgyakkal szétverjük őket, ravaszul, életünk kockáztatásával, hősiesen. Apa: ^z nem lehet, ilyen egyszerű. Katona: Tudom, s mondok még egyszerűbbet, amire rájöttem az utakon oda ás vissza, el és vissza,., nézzék osak, mimindent vállalunk együtt, az egy égtáj alá szülöttek, hogy annak a messzi többinek rossz legyen! Hogy vészit se el mindenét, egészségét, házát, családját, ne legyen iskolája, temploma, kórháza - haljon meg, sikerüljön, én is feláldozom mindenemet, egészségemet, házamat, családomat; ne legyen iskolám, templomom, kórházam, az életemet odaadom érte, Ő is énellenem ugyanígy. Ks ez többnyire sikerül, ilrtik? Uyözünk, mind. Na már most, itt a ravaszság.,, ha ugyanilyen hősi vállalásba fognánk - forditva! Beleáldozni mindent, hogy neki 1 .egyen egészsége, háza, tisztessége, békéje, élete! - s ő is vállalná énérettem a ha-lá-ligl - akkor a z sikerülne, s mindenünk volna, mindenünk, nem? De a gyűlölet tettrekész, a szeretet restebb a cselekvésre 3 egymás rovására élünk -Jmeghalunk, Jóbarát:/kis zavart nevetéssel/ Az ötlet jó, jó,! Apa: Bornant iku8. Jóbakát: fiehát, az emberek!