Szép ajándék; Q 5929

Katona:/ moat először kezdi összekötni egy mozdulattal már azt, ami később kiteljesedik: összekötni a színpado

t. nézőteret, a világot.

/ Hát kik az emberek? Az emberek mi vagyunk! Jóbarát:kímélet. «• Apa: - de ha ellenség tör a határokra... Katona: Határ! ó, e határ.../Fölállt és nagyon messzire néz... tul a nézőtéren, egy pillanatra visszafordul vacsoravendégeihez/ Bocsánat, egészségükre. Jóbarát és Apa: kgéazségére. Katona: /újból az iménti hangvétel... s egyre izzóbb/ Ahatár ... Mi földet bejártam! Hallottam najnalonként, erdőkben völgybői a hegyre, hegyről a völgybe fülelve szivemben - a világ rettentő nyögését, amint szürkésbarnán, rőt-vörösen gomolyog, s ezernyi kékben és violaszinekben is pompázón elkeveredve - hallottam. Amerre jártam, láttam, hogy a hegyek hogyan simulnak alfölddé - s láttam a völgyek hajlatait sorra dombbá vonulóban... fák, bokrok, cserjék váltakozását közöttük. Ahol már fa, még bokor is, ahol már bokor, még fa is s fönt a zuzmók világa felé, a sziklák tövén még gyűjti a napot néhány picike mása a csillagoknak. illatok.. • - a reggelből^ ez alkonyatba s át és át ismét., - hiszen láttam utamon a harmatot kiülni hajnalban a vadzab hegyire s szemközt néztem vele rnig visszaillant - kenyerek ize, hogyan simult a számbal... Annyi földről hányféle vizek segitettek utamon s láttam, hogy ők a vizek, a hegyek peremén hogyan futnak le kétfelé a találkoznak a mélyben ás a magasban - mi földet bejártam! - határt nem találtam - csak sorompót./kulacsában