Eretnekek; Q 5928

-lokormányozni kellene a te hajódat, megvalósítani a te akaratodat, ás ahhoz... a nem elég a szó... erő kell. hatalom... és korbács..." hiszen mi olyan gyatrák vagyunk uram, " A mi igazságunk igazságtalanság, érdesünk szemét, dicsőségünk szégyen," ha magunkra hagysz eaak gyarlóság kel ki stivünkben! Oh mivé teasel engem uram a te igazságodért? Sziklává amely megáll az árban és összetöri a no] menőt, kötéllé amely megkötöz és összetart, -arddá, amely kimér és lesújt, kori béccsá, amely rendre szőrit.... Oh uram feneketlen a te örvényed, hová vetéd a noyoni adószedő fiát?... ajtón kopogás hallik, a szin kivilágosodik. Calvin az ajtó felt fordul: Ki az már megint? Tessék. A Strossburgi Tanács küldötte:/ -"clép/: Engedelmével Mester, a városi tanács Calvin: Mi hirt hozott titkár ur? Küldött: Genf város tanácsa ismételten kérèè i éaban is a mi nagyteki ntetü tanácsunkat, ás az itteni gyülekezetet, hogy ngedjük át számukra Sal vin mestert, akinek távolátet, amelynek létrejöttében az б izgága séguk olyan nagy szerepet játszott,- igen megsinylé e város közállapotja, olyannyira, hogy a mester áldásoso tevékenységét t vább nélkülözni nem tudják és nem is akarják. Ezért hát kérnek bennünket Calvin/ Közbe vágva/: Ezt már tudtam eddig is titkár ur, a lányeget... a lén ye get közölje Küldött: Tngem ért az a megtiszteltetés, hogy hirt adjak, önnek mester arról, m szerint a tanács az ön elhatározásétól teszi függővé engedelmét... Calvin:Eldölt az már titkár or. A döntés mindig a kör Iményxkben von, esek a felel sség az emberé. Küldött: Ügy értsem a mester szavát, hogy itt hagy bennünket.•• Calvin: Várja ki titkár ur, ami történni fog és akkor választ kap arra amire kíváncsi. Jelentse küldőinek, hogy megbízatása sikerrel járt. Küldött: írtéra uram. 7tthagy bennünket. A jó genfiek, most még a szószéket is átalakitaották, pedig egy két évvel ezelőtt azt mondták kivül tágasabb Calvin: Titkár ur s z emberi gyarlóság és háládatlanság elbírálása nem a mi tisztünk a földön. Küldött bocsánat -ester, ajánlom magáam jóindulatába. / ь/ Calvin / egyedül. Legyen hát, aminek lennie kell. Újra megtörtinik, amit nem lohet elketülni. Ideiette/ Félénken visszaoson a aaobóba/':Amikor Calvin észreveszi/: 3 csésson m meg az én uram... máx elmúlt/ Üdaadóan figyeli a mereven álló Calvint/ Tegint zaklatják az én uramat?.• • Cslvin: Idclette, néha a szeretet kíváncsisága a zaklatás. Ezeg ny idám, te e®r lépéssel mindig mögötte vagy annak ami eldönt mi lesz! Ideketto: Uram... Calvin: A Ur akarata megvilágosodott nekem, Ujr© Genfbe szélit a maga szolgála tára.... Ideiette:Istenem Jehen, hová wezet ez az ut?...