A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** lelkiismeretünk» Találjunk valami más megoldást, Éva is olyan végtelenül boldog. Most kezd igazán menni neki a munka. Nem volna szivem elszakítani őt. Zoltán: Mondja Emilia, milyen jövőt szánt maga Évának? Remélem azzal számolt, hogy számottevő művész nem lesz belőle, Emilia: Miért mondja ezt Zoltán? Miért ne lehetne? Zoltán: Először, mert nem annyira tehetséges. Felvétetni is alig sikerült, Látja ezt a képet? /Az egyik képre mutat/ Most elárulom. Annakidején ezer pengét adtam érte. Ez volt az ára Éva felvételének, Emilia: Nahát Zoltán, Zoltán: Megtettem a maguk kedvéért. Én sohasem gondoltam komolyan arra, hogy Évából művésznő legyen. A festészet nem nőknek való. Nem tud nekem mondani Magyarországon egy valamire való női festőt. Vagy rajztanárnőt akar belőle csinálni? Ezt a remek, szép kislányt leezürkiteni olyan fanyar vénkisasszonnyá, mit amilyeneket itt az iskolákban lát. Szegényesen, kopottan kínálgatják a jobbmódu szülőknek az önmagukhoz hasonló jelentéktelen festményeiket. Nem Emilia, Évából rajztanárnő ne legyen. Emilia: De Zoltán, akkor miért segitette be a főiskolára? Zoltán: Hogy táguljon a látóköre, szivjon föl magába több műveltséget, Ízlést, művészetet, mint amennyit ebben a vidéki városban kaphatott, Járhasson színházba, hangversenyekre, ismerkedjen emberekkel, nyíljon ki ez az édes szép bimbó ragvogó virággá, hogy aztán igy menjen férjhez. Most azonban egy váratlan esemény közbeszólt, Éva az oka Ó3 kissé maga is Emilia, mert túlságosan idealisták, nem számoltak a való élettel. Sajnos ezért Éva főiskolai pályafutásának mostmár véget kell vetnünk.