A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Emilia: Zoltán, ez lehetetlen. Évának megszakad a szive, tönkre megy bele és nekünk sem bocsátaná meg soha, Zoltán: Pedig ennek igy kell lenni, Emilia: Legalább még a nyári müveaztelepre mehessen el. Oly boldogan készül, Zoltán: Tudom. Végtelenül sajnálom Évát, de nem egyezhetem bele, Emilia: Zoltán, ez felháboritó kegyetlenség! Ezt nem lehet megtenni! Zoltán: Szivem, most én kérem, hogy gondolkozzon józan és hideg ésszel. Az előbb már vázoltam, hogy nekünk nem célunk az, hogy Éva a főiskolán végezzen. Maga mondta, hogy szerelmes abba a fiúba. Gondolja el, hogy egy hónapos együttlét vele a müvésztelepen mennyire elmélyítheti ezt az érzést. Ma talán még nem fájna nagyon az elszakadás. Egy hónap múlva egészen összetörhetné és lehetetlenné teheti a férjhezmenetelét. Emilia, igyekezzünk mindig távlatokban gondolkozni. Évának férjhez kell mennie, természetesen nem ahhoz a festőnövendékhez, hanem rangjának megfelelő házasságot kell kötnie. Ugye Éva sorsát végső fokon maga is igy képzelte el. Emilia: A szivem majd megszakad, de nem tudok az érveinek ellentmondani, Zoltán: A múltkor célozgatott is nekem a Zalánffy András, hogy a Bandi fia most doktorál a jogon, és о szívesen látná Évát menyének. Emilia: Ez a fiu folyton otthon lóg, csak amolyan mezei jogász, Zoltán: Az apjának segit a birtokon, A doktorátust majd megszerzi, az igazán nem probléma. Kinevezzük valamelyik járásba szolgabírónak. Nem rossz parti Évának, igen jó nevü ősrégi család. Emilia: De én ugy hallottam, hogy anyagilag nem a legjobban állnak. Zoltán: Ez a jó nekünk. Pár ezer pengő adósságuk van. A mi birtokunk birja. Majd én adom Évával hozományul. Minél előbb nyélbe kell ütni az esküvőt, Emilia: Ez igy mind rendjén lenne Zoltán, kérdés azonban, hogy Éva mit