A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Csak a vizsgák előtt két három héttel kezdek el komolyan tanulni, Laci: Én sem a vizsgákra tanulok, Éva: Hát? Laci: Tudja Éva, én tisztában vagyok azzal, hogyha boldogulni akarok az életben, többet kell tudnom, mint a többieknek. Nekem józanul számolnom kell azzal a hátránnyal, amit a származásom jelent. Maga a családban sok műveltséget szedett fel különösebb tanulás nélkül, Ln otthon csak egyet tanultam meg: keményen dolgozni. Nekem igen sokat kell pótolnom, hogy valóban művészhez méltó müveit embernek érezhessem magam, Éva: MKX Laci, ez olyan szép, Laci: Szép, de nehéz, Néha már-már ugy érzem, hogy mindxn erőlködésem hiábavalój pedig nagy önfegyelemmel dolgozom, Éva: Olyan boldog lennék, ha tudnók segiteni magának, Laci: Tudna Eva, és nagyon jó néven venném, A zenei műveltségem igen hiányos, s ezt oly nehéz magamtól pótolni, Éva: Boldogan Laci! Együtt járunk majd hangversenyekre. Jó? Laci: Jó, - üe még3em. Nem tudom magának viszonozni, Éva: Jaj ne mondjon mar ilyet. Hisz ón itt többet tanultam magától mint a mestertől. Maga majd megismertet a modern irányzatokkal. El jön velem kiállitásokra, megmagyarázza a képek művészi mondanivalóját, Jó? Néha ugy állok egy egy kép előtt, mitha vak lennék. Látom, hogy mit ábrázol, de hogy mi benne a művészet, azt nem tudom kihámozni, Laci: Rendben van, A hangversenyeken maga, a tárlatokon ón kalauzolok, Éva: Kezet rá! /Kezet ráznak/. Jaj de örülök, /Közben elpakolták a felszerelésüket/. De most szaladjon ebédelni, mert a többiek igen nagy fórban vannak már a rugózással.