A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Laci: Megyek már. Most jó kedvem van, egy-kettőre beérem őket, /Kifelé indul, az ajtóból visszanéz Évára/ Éva: Laci, még kérdezek valamit. Laci: Tessék, /А már kinyitott ajtót újra becsukja/, Eva: Igaz, hogy a mester magát is felszólította a fővárosi ösztöndíj pályázaton való részvételre? Laci: Igaz, Éva: Megmutatja, hogy miket fog beküldeni? Laci: Nem, Éva: Miért nem? Laci: Mert semmit sem küldök be, Éva: Laci, dehát ha a mester akarja, miért nem küld be? Laci: Mert én úgysem kapom meg az ösztöndijat. Eldöntötték azt már előre, hogy kik kapják, Éva: Maga ezt honnan tudja? Laci: Igy volt az a mult években is. Éva: Dehát akkor a mester miért szólította föl? Laci: A nevemet akarja szerepeltetni, és neki is fontos, hogy minél több növendéke pályázzon» Én azonban nem vállalom ezt a szerepet, arait a lóversenyen igy mondanak: futottak még. Éva: A jövőjére gondoljon. És hátha mégis sikerül, Laci: Nem leszek töltelék, hogy még nagyobb legyen a dicsősége azoknak akik megkapják az ösztöndijat, Eva: Laci, ez nem helyes hiuaági beállítása a dolognak, A legnagyobb ritkaság, hogy valaki első alkalommal megkapjon egy olyan ösztön dijat, amelyért a legjobbak versenyeznek évek óta, Laci: Nem is a legjobbak kapják. Éva: Még akkor is pályáznia kellene. Gondolja el, a bizottság tagjai megismerik a munkáit. Ha most nem is magának Ítélik oda az ösztöndijat, de megismerik és emlékezetükben marad a neve. Egy fi-