A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Laci: Nézze Éva, évente felvesznek harmincöt negyven elsőévest. Felvételi vizsgára jelentkezik kétszáz, néha háromszáz. Ezek csekély kivétellel többé kevésbé mind tehetségesek. Na már most mi a helyzet; akinek a szülei fel tudnak hajtani olyan ismerősöket, akiktől a tanárok viszont várhatnak valamit, például képvásárlást, megrendelést, vagy saját rokonaik elhelyezését, azoknak megteszik azt a szivességet, hogy a sok jó közül őket veszik fel. Természetesen néha az is előfordul, hogy ilyen alapon tehetségtelenek is becsúsznak, de ez azért ritka eset. Hát igy maradtam én ki kétzser, Éva: Ez igazán igazságtalanság. Eddig én nem is gondoltam arra, hogy egy nagy tehetséget szoríthattam ki, Laci: Hagyjuk ezt, ne beszéljünk erről. Maga pedig legyen nyugodt, tud annyit, és érzi annyira a művészetet, hogy itt a helye köztünk. Ha nem igy lenne, nem is állnék szóba magával. Éva: Laci nagyon boldoggá tesz. Igaza van, már tul vagyunk az igazságtalanságokon, ne beszéljünk róluk, felejtsük el. Ha elfogadja, legyünk jó barátok, Laci: Az igazságtalanságot elfelejteni nem lehet és nem is lenne helyes. A jóbarátságunkra azonban kezet adok, /Kezet ráznak/. Éva: Mondja Laci, maga mit csinál szabad idejében? Laci: Nekem nincs szabad időm. Éva: Hogy-hogy, Reggeltől késő estig bent van az akadémián? Laci: Nem, De nekem meg kell keresnem a betevő falatomat és a szálláspénzemet is. Éva: Mit csinál? Laci: Feliratokat irok kereskedőknek. Plakátokat rajzolok, Amikor ez nincs, akkor tanulok ás olvasok, Éva: A vizsgákra készül? Én még nem tanulok, rossz diák vagyok.