Kancsal istenek; Q 5909
16 Köpj szemen, hagyj itt, tagadj meg, de én «•• én ilyen vagyok, /egy székre veti magát, feje az asztalra koppan, egész teste rázkódik a fuldokló zokogástól/ IBOLYA /hosszú ideig szótlanul nézi, azután odalép, és lassan térdre ereszkedik mellett©/i Bálint! Bálint! hiszen én est tudón. És mindig is tudtam. Ilyen vagy. Amikor elhatároztam, hogy hozzád kötöm az eletemet, okkor Is tudtam, hogy ilyen vagy. Do Mstam benn©, és még most is bizom, hogy valahol a lelked mélyén egy szikra,., talán ••« És az még.lángralobban,• • Nem, Bálint, nem hagylak itt, és meg sem ta adlak. Az ujjanira húztam a gyűrűdet, ós a feleséged leszek, IIa Összetesszük a kettőnk erejét, százszor erősebbé válunk, Megfogjuk egymás kezét, és »•« /Bálint keze után nyul, az visszahúzza/ Édesem! Ne hagyd el maradi Még mindent rendbe lehet hozni, BÁLINTI Ezt már soha többé! IBOLYÁI Dehogyisnem, drágám. Csak éppen arra lenne szükség ••• BÁLINT /nyersen/* Csak éppen arra lenne szükség, hogy végighallgass, IBOLYA /feláll, ijedten nézi Bálintot/ s Még nem mondtál el mindent 7 BÁLINTI Azt hiszed, ha csak ennyi lett volna - gyötörném igy magam 7 Hiszen a bujkálásomról senki sem tudott. Amikor az a nagy zűrzavar támadt, ós tele lett az utca emberekkel, előjöttem én is. Senki sesa vette észre, hogy a kapualjból jöttem. Azt hitték, benne voltam a verekedésben. Hogy én szalasztottam meg a többi huligánt, Bädig elszaladtak azok maguktól is, mindjárt a legelején, IBOLYÁI És István ? ő sem gyanakodott 7 BÁLINT* Neki aztán igazán egyéb gondja is volt, mint hogy velem törődjök. IBOLYA* Miért nem beszéltél nekem soha erről ? BÁLINT* Soha még ennyire nem gyűlölte© önmagamat. Miért b.szóljek gyűlöletről teelőtted is 7 Azt hittem* amilyen észrevétlenül elkövettem az aljasságot, ugyanolyan észrevétlenül jóvá is tehetem. Hisz a tárgyaláson nem kellett egyebet csinálnom, mint jóváhagyni mindenben István vallomását. Megfigyelni, mit hogyan mond, és előadni.ugyanazt mógegyszer, más szavakkal. Mint a saját tapasztalatomat, Gyönyörűen ment. Senki sem kételkedett a vallomásomban, hiszen olyan tiszta Ügynek látszott. És István személye is, A rokonszenves fiatal mérnök. Most.nyerte meg az országos pályázatot. Szükség von a munkájára.
