Kancsal istenek; Q 5909
A nagylelkűsége jodorta csak baj bat megérdemli hát a segítséget* Szinte láttam a birákon az igyekezetet, hogy minél előbb befejezhessék az ügyet, és titulálhassanak ennek a rokonszenves vádlottnak a felmentéséhez. Dehogy jutott ott eszébe valakinek is, hogy belekössön egy teljesen jóhiszomünek látszó tanúvallomásba. IBOLYA* Hát akkor ? BÁLINT! Ma délelőtt ... a főtárgyaláson ... összeomlott minden. IBOLYA» Mi történt ? BÁLINT s A féllábú. Az a nyomorult féllábú. IBOLYA! Kicsoda ? Bálint» Akinek a jobb lábén átment a kerék. A huligán. Felgyógyult. És jelentkezett, hojy vallani akar. Mankón bicegett be a tárgyaléterembe, és egy asivtépő históriát tálalt fel a biróság előtt. Hoar serrai sem ügy történt, ahogyan ők hiszik. Szó sem volt semmiféle merényletről. A me támadott kislány meséjét csak István találta ki. Az i ;azság az - mondta a féllábú - hogy ő meg a sze cncsétlen, megboldogult barátja szép csendben sétálgattak a téren, közben pedig finom és illedelmes módon társalogtak egymással Altkor jött ez a nyegle krakéler - mármint István - a díjbirkózó . barátjával - máraint velem - és beléjük kötött. Igen, Így mondta. István kötött beléjük* Kifogásolta a "kissé mo era" öltözködésüket, pökhendi megjegyzéseket tett a külsejükre - szó szót követett ... Ez a két megtámadott ártatlanság sem tűrhette a végtelenségig a gyalázkodásokat, és igy keletkezett a verekedés. Fiatal lánynak nyoma sem volt az egész környéken. - István tehát ma romantikus lovag, hanem közönséges botrányhős, hi egvérü gyilkos. IBOLYA» És ezt elhitték ? BÁLINT ! Képzelheted, micsoda vihar tört ki. Néhányan majdnem nekimentek a féllábunak. Mások meg ... hiszen iumered az embereket. A rosszat könnyen hiszik. IBOLYA! És a biró ? BÁLINTI Azt tette, ami a kötelessége. Újból kihallgatta Istvánt./ hosszú szünet/ íls kihallgatott engem is. IBOLYA! Te pedig újból azt vallottad ?
