Tündöklő jellem; Q 5907

- 15.amely eleve elutasítja a magam személyének bármilyen vonatkozás" előtérbe helyezését. Nem hasznos magatartás ez, a szerelemben pedig egyenesen képtelenség. Hát igy állok a szerelemmel, kicsi Lola: ahelyett, hogy igyekezném mielőbb megszabadítani magamat a pokloknak azoktól a bizonyos kínjaitól, beérem egy kis elmélkedéssel, meg egy dallal, amelynek az eleje pontosan terólad szól. /tljra fölteszi a lemezt/ Stuka, Imi /utcai ruhában bejönnek/. w Stuka: Szervusz, soká jöttünk? Imi: Kezitcsókolom, apukai /Egy kis játékteleviziót ny"jt Imrének/ Hézd, mit kaptam a Laci bácsitól! Kis tévé! Nézd csak az ernyőjét! Itt megnyomod és másik képet látsz. Egye szép? Imre: Nagyon szép. Megköszönted Laci bácsinak?^ Stuka /a lemezjátszóra mutatva/: Mi az, hogy jutott eszedbe ezt a régi lemezt feltenni? Imre /zavartan/: Hát... néha ezt is elő kell venni, ha már megvan. Stuka: Nem is tudtam, hogy "j^abban Mascagniért lelkesedel! Imre: A Parasztbecsületet mindig is szerettem. De ha téged zavar, kikapcsolhatom. /Elzárja/ Stuka: F"rcsa vagy ma nekem a lemezeddel együtt. Mi újság bent, a vállalatnál? Imre: Semmi különös. Bebizonyosodott, hogy Szedmák nem tehet a űologrői. Stuka: Más szóval fizetsz, ahogy egy úriemberhez illik, iÓs hogy derült ki eme feddhetetlen jellemnek az ártatlansága? Imre: Előkerültek az iratok. Holmi limlom papírok közé keveredtek. Stuka: Talán ő találta meg? Imre: Nem, a... gépitónő. Stuka /kissé értetlenül/: A gépi... ja vagy «gy, a kis Hogyishivják? Imre : Lola. Stuka /meghökkenve/: Persze: Lola... ó Lola! Kgek, most kezdem csak érteni a Parasztbecsületet! Te ember! Te beleestél ebbe a... Imre /közbevág/: Stuka! Imi: Mibe estél bele, ap"ka? Imre: Egy sötét verembe, kisfiam, Imi /aggódva/: Megütötted magad? Imre /mosolyogva/: Csak egy kis horzsolás, majd elmúlik.