Tündöklő jellem; Q 5907

Ittîka /kétségbeesetten/: îïa tessék 1 Egyéb за kellett mór nekünk! Macs elég bajunk enélkül is?! /slrvafskad/ Imi /ijedten szalad Stukához/; Be sirj, anyuka, nem fáj már apukának! Imre; De drágám, értds meg, nem történt semmi és nem is fog történni. Ennyire már ismerhetnél, ftn nem vagyok az a tipus. Btrka: De a nő annál inkább az a tipusi Egy közönséges... Imre: De Etukal Hagyon kérlek, ne ragadtasd el magadat! Te nera ismered Lolát, ö egy nagyon komoly lány, akinek minden vágya, hogy jó munkaerő váljék belőle. Semmit sem «tál Jobban, mint a férfiak le^eskedését. far St"ka: Sat is elmondta neked?! Ajjaj! Tehát már itt tartunk! /l?jre sírni kezű/ Imre; Hogyhogy itt tartunk? Lola éppen azért van bizalommal irántam, mert tudja, hogy én nem élek vissza vele. In emberszámba veszem, nem ugy, mint a legtöbb férfi. Stuka : Bet ismeram! Lehet, hogy most valóban igy gondolod, de nagyon Jól t«dora, hogy az első kínálkozó alkalmat nem fogod elszalasztani. Imre: Tehát ilyennek Ismertél meg az eltelt nyolc év alatti Stuka: Ilyennek ismerem a férfiakat. He nőről van sző, nem számit sem ее eskü, sem becsületszó, sem elvek. Imre: Hagy kár, hogy igy állsz hozzá ehhez a dologhoz. Szzel a magatartással csak megnehezíted mindkettőnk helyzetét. Egy kis megértéssel és jóhiszeműséggel sokkal többre mennénk. Л1 Stuka: Legalább azt átkozott lemezt ne tetted volna fel. Most teljesen megzavartad a nyugalmamat. Kíváncsi vagyok, mi jöhet még ez«tán! Függöny ß. К P. P .Lain

: Iroda. A'szin olyan, mint egy felzavart máhkas: tisztviselők - köztük Börcsök, Kunsági és Tóthné - jönnek-mennek és izgatottan tárgyalnak valamiről, Mindenki egyszerre beszél. - Időpont: reggel. Tóthné; Ha nem a saját tulajdon fülemmel hallottam volna, azt mondanám, ilyen nincs. De a Feri is itt volt, б a tanúm, hogy tegnajp még kereken kijelentette, hogy Ő ilyesmit a világ minden kincséért sera tenne, йв most itt van, tessék!