Tündöklő jellem; Q 5907

- 14.« t Börcsök: Eszerint végül is neki volt igaza. Imre : Azt éppen nem mondanám! Börcsök: Hogy a fenébe! Még mindig azt állitod, hogy ő a ludas ebben a históriában? Imre: üemmit sem állítok. Hallhattátok: sohasem lehetünk biztosak a dolgunkban. Hem ártana, ha ezt a bölcsességet Szedmák elvtárs magára is vonatkoztatná. Börcsök: Tyhüj, a kiskésit neki! Tóthné: Akármi legyek, ha egy kukkot is értek az egészből. Kunsági: Most mit fogsz csinálni? Imre: Fizetek, öreg fiúi Nem tudtok valami jő kis másodállást? Nem fontos, hogy milyen, - fő, hogy fizessenek! Függöny 4. К É P Szín : Mátéék lakószobája. Mielőtt a függöny fölmegy, megszólal hanglemezről Maseagni "Siciliana"ja - magyarul. A dal közben gördül fel a függöny. Imre egyedül van a szinen; a lemezjátszó előtt ül és a levegőbe bámulva, elmerülten hallgatja a dalt, mig csak le nem jár а lemez. - Este van. Imre /leállítja a lemezjátszót és visszaül előbbi helyzetébe; szórakozottan ismétli az utolsó sort/: "Nélküled poklok kinját élem át, ó Lola..." /Felocsúdik/ Ostobaság... Én és a nők... /Hezignáltan nevet/ Ha valakinek elmondanám, hogy a feleségemen kivül soha más nő nem volt az életemben... Hát igen - nem ártana legalább magam előtt tisztázni egyet s mást. Vájjon minek könyveljem el magamban az erénynek ezt a páratlan diadalát: aktívának vagy passzívának? Salán az én szabad elhatározásomból alakult igy az életem? Mert ekben az esetben feltétlenül nyereségként kellenee eikNny elszámolni а dolgot, sajnos, azonban a valóság egészen más... Egy bizonyos: a nőknél nincs szerencsém - illetve nyugodtan általánosíthatom a tételt: egyszerűen nincs szerencsém. A nagyratörő álmokból mi lett? Egy szürke Íróasztal, egy langymeleg házasság, egy szegény kicsi, félvak"gyerek. Lemondás karrierről, boldogságról, lemondás - Loláról. Tulajdonképern föl kellene lázadnom a sors ellen, de nem teszem Minek is tenném? Tisztában vagyok magammal. Mimózatermészet vagyok, nem kenyerem a küzdés, és ennek a következményeit viselnem kell. Mi ez bennem? Qyávaság? Nem, az bizonyos, hogy nem: hiszen az elveimért bármikor, bárkivel szemben ki merek éllni habozás nélkül. Mihelyt» azonban az érdekeimről van sző, azonnal meghajlok a mások akarata előtt, Valami beteges tartózkodás kényszerit erre,