Látogatás; Q 5906

50 készül felelőkre/ Ml mottóik, - emlékszel - nagyon vidáman, bizakodóim, teljes hitünk meggyőződésével, termeltük ki magunkból emberi szeretetünk ujabb éo ujabb tárgyait* Mi akartuk mindketten, hogy Így le,.yen* lem gondoltunk. semmi másra* Kom lehetett másra gondolniuk* Betöltött bonaünkot mindaz, amivel körülvettük maguakat. .ekem kellett magomat megosztani* Igen, törvéayoserüen, főleg aokom. Kom tehettem másként. : n vettem észre kezdetben* Tudom, Te ezt mindig megértetted, már amikor felmerült, hogy visszafelé tudatosítsuk sorotujk szálfait* /Hosszú csend ül közéjük/ KEOdl^Rt Ily, olyan sokat töprengtem, hogy fel luliet-e nőni a körülményekhoz? Tudod a külsőkhöz, a tőlünk függetlenekhez, meg azokhoz, amelyeket mi hoztunk utunk felszínére? Ki lehet-e békülni magunkkal, fáradtságunkkal közönyünkkel? imulhatnak-e álmaink? A kicsik meg a nagyobbak? Azok, amelyek bezárni Ígérték törekvéseink horizontját? Hem maradt-e örökérvényű a mi játékunk egyedüli mámoros szépsége? Nem kell-e hűtlennek lennem Hozzád, magamhoz, ha most tudomásul tudom venni a gyertyafény hiányát* Horn ásnám-c alá varázslatunk minden káprázat át, nem csorbitanám-e halomra emlékeink hosszú sorát? de ilyenkor mindig megállok* Megnyugvás nélkül, ílly. /Kessler kimerülten, ós egyszersmind felindultan leül, hátradől, lábát kinyújtja, rágyújt* A hamutartót csak kinyújtott kezével éri el az asztal szélén* Hosszú csend*/ Ló teszik-© megnyugvás, oml emlékeink ilyen fájdalmasan, élesen újból és újból kérdésekkel ostromolnak? ELLI: így maradtunk, mindketten. Somsait nem felejtettünk el az életről, a mi életünkről* Iszonyúan izgulok értedmagomért, Kessler* Ken tudok, nem akarok Keked segíteni. Az én kockázatom hatalmas* denne ólok, számomra nem létezik ennél nagyobb* Te egészen sértetlenül megmaradtál nekem, és én nem tudtam magamat régi épségemben húsz óv után megoonteni a Te szánodra. Igényeiddel engem tapogattál végig. Minden igyekezeted számomra is szent, Elmen-